A GKI Gazdaságkutató Zrt. cikksorozatában az új magyar kormány előtt álló rövid és hosszú távú gazdasági kihívásokat mutatja be, ebben az elemzésben a hazai ipar szerkezeti átalakulásával és helyzetével foglalkoznak.
A kormány 2016-ban hirdette meg az Irinyi tervet, majd az Ipar 4.0 (újraiparosítási) programot. A terv akkor az volt, hogy a feldolgozóipar súlya 2020-ra 30 százalékra emelkedjen. A komoly kormányzati költekezés ellenére (a programokra 1750 milliárd forintot szántak) a hazai feldolgozóipar nemzetgazdasági súlya az elmúlt bő egy évtizedben érdemben csökkent: a programok időszakában folyamatos volt a mérséklődés: 2025-re a feldolgozóipar részesedése a GDP-ből közel 18 százalékra esett vissza a 2015-ös 23,5 százalékról.
A legnagyobb mértékű csökkenés a GDP-ben a vegyipari alágakban történt, ahol a részesedés 2010-hez képest 2 százalékponttal esett vissza (7 százalékról 5 százalékra). Szintén jelentősen, 1,3 százalékponttal mérséklődött a fémfeldolgozás súlya, míg a könnyűipar, valamint a gépgyártás kismértékű csökkenést szenvedett el. Jelentősebb növekedés (0,4 százalékpont) az elektronikai iparban történt. A többi alág részesedése lényegében változatlan maradt a vizsgált 15 éves időszakban.
A termelés volumenének alakulását tekintve a 2010-2025 közötti időszakban hasonló képet kapunk. A feldolgozóipari alágak közül a legjelentősebb növekedés a villamos berendezés gyártásában zajlott le: (+189 százalék). Ezt a járműgyártás (+112 százalék), a gumi és műanyagipar (39 százalék) és az élelmiszeripar (+39 százalék) bővülése követte.
A többi alág ezzel szemben átlag (+38 százalék) alatti dinamikát mutatott. Különösen szembeszökő a gyógyszergyártás stagnálása, valamint a könnyű- és a vegyipar mélyrepülése (-7 százalék és -10 százalék). A magas hozzáadott értékű termelés szinonimájának is tekintett számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás mindössze 20 százalékkal nőtt 2010 óta.
A magyar feldolgozóipar exportjának volumene 2023-ban még 66 százalékkal nagyobb volt mint 2010-ben, de 2025-re 53 százalékra esett a mutató. A hazai feldolgozóipar gyengélkedését gyakran összefüggésbe hozzák legfőbb külkereskedelmi partnerünk, Németország, ipari visszaesésével, azonban ez az állítás tényszerűen hamis (a magyar feldolgozóipari export és a német feldolgozóipari termelési volumen korrelációja nulla). A német feldolgozóipari termelés gyakorlatilag stagnált az elmúlt 15 évben (+1 százalék 2025-re), a német autóipar pedig 4 százalékos visszaesést mutatott 2010-hez viszonyítva. A visszaesés 2018-at követően kezdődött (azóta 12 százalékkal esett a volumen a feldolgozóiparban, s 21 százalékkal az autógyártásban).
Az ipari export 2014-től elvált a német ipari trendektől és egy meredek növekedési pályára állt. Ezen belül a főként exportra termelő hazai autóipar 2023-ban már 104 százalékkal múlta felül a 2010-es bázist. Igaz, ez a 2018-as szintnek felel meg, mivel a csúcsév (+140 százalék) 2023-ban volt. A szétválás hátterében a német autógyártók magyarországi kapacitásbővítése (termelés áthelyezése) állt. Emellett felfutott az akkumulátor és szerver gyártás, valamint ezek exportja.
Bár a hazai feldolgozóipari termelés függetlenedett a német ipari termeléstől, az exportvezérelt, alacsony hozzáadott értékű összeszerelésre építő modell növekedési határaihoz ért, amit tetéz a 2026-ban jelentősen megerősödött forint.
Az új kormány előtt álló hosszútávú feladat tehát az ipar túlzott, egy-két ágazatra fókuszáló koncentrációjának oldása, a külső kitettség csökkentése, valamint a magasabb hazai hozzáadott értéket teremtő, tudásintenzív szektorok erősítése a hagyományos összeszerelő üzemek és az ipari értékláncban alacsony hozzáadott értéket képviselő tevékenységek helyett.