A GKI Gazdaságkutató Zrt. cikksorozatában az új magyar kormány előtt álló rövid és hosszú távú gazdasági kihívásokat mutatja be. Ebben a részben a régiós szinten kiemelten finanszírozott állami feladatokkal foglalkoznak.
2010 óta a legtöbbet a gazdasági ügyek (az igazgatási kiadások, tagdíjak, segélyek, alapkutatások támogatása, állami beruházások és az EKD keretében nyújtott támogatások) finanszírozása növekedett: 2010-ben a GDP 5,9 százalékát, míg 2024-ben már a GDP 7,7 százalékát költöttük erre a területre.
A fordulat 2011-ben állt be, azóta tartósan többet költöttünk erre, mint bármelyik másik visegrádi ország. Ezt a bővülést a beruházás vezérelt gazdaságpolitika okozta: a források döntő részét a tőkeintenzív projektek (gyorsforgalmi úthálózat kiépítése, az ipartelepítést kísérő infrastruktúra-kiépítés, valamint a multinacionális beruházók közvetlen állami támogatásai) szívták fel.
A költségvetési konszolidáció másik lehetősége az adósságszolgálati terhek mérséklésében rejlik. A magyar költségvetést historikusan és nemzetközi összevetésben is magas kamatfizetési kötelezettség terheli. Bár a 2010-es évek elejétől határozott konvergencia mutatkozott a visegrádi partnerek alacsonyabb arányai felé, ez a korrekciós pálya az évtized második felében megtorpant, 2020-tól pedig a GDP-arányos kamatkiadás ismét meredek emelkedő trendbe váltott. Kamatokra hazánk költségvetése költötte a legtöbbet a 27 uniós tagállam közül az utóbbi években: 2024-ben a GDP 5 százaléka, 2025-ben körülbelül 4 százalék ment el az államadósság után fizetendő terhekre.
Hazánk az elmúlt évtizedben a régiós versenytársakhoz képest kiemelkedően magas forrásokat allokált a kultúra, a sport és a vallás területére: a 2010-es 1,8 százalékos GDP-arányos szintről 2024-re 2,5 százalékra emelkedett a terület súlya, a beruházási csúcsot jelentő 2016–2021. közötti időszakban pedig tartósan meghaladta a GDP 3százalék-át. Itt az állami építésű sportlétesítmények és a kiemelt beruházások, mint például a hitéleti és egyházi ingatlanfejlesztések, valamint a közmédia és a kulturális szféra kiterjedt támogatása álltak a középpontban. Ez a kiadási tétel szintén jelentős mozgásteret kínál a korábban alulfinanszírozott területek javára, elősegítve a kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb költségvetési szerkezet kialakítását.
Összességében az új kormányzat előtt álló gazdaságpolitikai feladat egyrészt a fiskális konszolidáció végrehajtása, másrészt a költségvetés funkcionális szerkezetének átalakítása. Ennek sarokpontja lesz a pótköltségvetés bemutatása szeptember folyamán. A költségvetési mozgástér bővítésének egyik kulcsa az európai összevetésben túlfinanszírozott területek forrásbőségének mérséklése. Amennyiben sikerül az említett funkciók GDP-arányos kiadásait az uniós vagy a V3-as átlag szintjére mérsékelni, úgy a gazdasági ügyek racionalizálásával a GDP mintegy 2 százaléka, a kamatterhek csökkenésével 1,5 százaléka, míg a kulturális, sport- és vallási kiadások visszavágásával további 1,2 százaléka szabadulhat fel. Ez, a GDP 4,7 százalékát elérő fiskális mozgásteret jelent, ami átcsoportosítható az eddig elhanyagolt humán ágazatok – különösen az egészségügy és a szociális szféra – fejlesztésére.