Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2017. 11. 19., vasárnap
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
Üdvözöljük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megújult honlapján! ______ A naprakész adózási információkat keresse a Vállalkozó Információs Portálon! ______
Hírek
2017. november 02.

Az MSZP haláltusája

Ülök a számítógépem előtt, újralapozgatom a Tegyünk igazságot! című MSZP-programszerűséget. Valakik ezzel a felütéssel írtak egy dolgozatot tavasszal, majd végigházalták vele az országot.

Olyan jövőt ígértek, „amelynek középpontjában az igazságosság és az egyenlőség áll”. Azt is közölték, hogy „mi, szociáldemokraták, hiszünk abban, hogy a jólétet a társadalom nagy többsége számára – ahogy azt a skandináv országok példája mutatja – úgy lehet és úgy is helyes biztosítani, ha a szabadság és a jólét egymást erősíti”.

Szabadság, jólét, egyenlőség, igazságosság – szép szavak, de ezekből vajon melyiket ismerhette, érezhette az elmúlt húsz évben a magyar? Lózungok helyett talán közérthetően el kellett volna mondani diáknak, nyugdíjasnak, munkavállalónak és kisvállalkozónak (volt rá idő), hogy melyek az előrehaladás reális, megalapozott paraméterei. Jöttek a mesék birodalmába tévedő programalkotók – de honnan? Egy másik bolygóról? Miféle illúziókeltő társaság az, amely az elmúlt hat hónap alatt fűt-fát összehordott, de egy tisztességes, konzisztens gazdasági programot nem volt képes összerakni? Milyen szellemi holdudvara van ennek a közösségnek? Tényleg, mire játszanak a csapat közismert vezetői? Mi az üzenet? Hogy fizessenek a gazdagok? Ez kevés, és senkit nem érdekel.

Záporoznak a megválaszolatlan kérdések, és közben tehetetlen düh feszít. A külügyi programot egy volt SZDSZ-es politikussal íratják (egyébként rendkívül tájékozott ember), az egészségügyit az Együtt szimpatikus dokijával. Egy kormányozni kívánó több tízezres politikai közösségnek nincs saját külügyese és egészségügyi csúcskádere? Pénzügyes és szociálpolitikus van? Az újabb miniszterelnök-jelölt ismét importtermék lesz?

Attól kíméljenek meg bennünket, hogy hetente bedobják a köztudatba a feltétel nélküli alapjövedelmet, a megduplázott nyugdíjminimumot, a 13. havi nyugellátás visszacsempészését, az állampolgári jogon járó nyugdíjat, a „munka nélküli” december 24-ét! Unalmas és igénytelen ez a felsorolás. Honi szocdemek, önök lenéznek minket! A sok leírt és elmondott sületlenséget az ország nagyobbik része már nem veszi be, pedig a magyar emberek szeretnek hinni és álmodozni. De az se „piskóta”, amikor azt ígérik: ha kormányra kerülnek, a közmunka (helyesen: közfoglalkoztatás) javadalmazását egyenlővé teszik a minimálbérrel. Vajon mekkora összegben, milyen adótartalommal, milyen céllal? Ez is jól mutatja, hogy a dolgozat szerzőit a szakmaiság és a reális kép megalkotására való igény abszolút nem korlátozta.

Mindannyian emlékszünk a 2002-ben kezdődő, nagy hitelekkel megtámasztott, az úgynevezett jóléti rendszerváltáshoz kapcsolódó intézkedésekre, amelyek – az ország versenyképességét tönkretéve, a munkavállalók százezreit és a vállalkozók tízezreit adósságba verve – egy évtizedre parkolópályára tették az országot. Ezt akarják megismételni?!

Még valami. Elvárható, hogy a politikai pártok konzekvensen ragaszkodjanak alapértékeikhez. Aki a polgári Magyarország igaz híve, az ízlésének megfelelően képes majd választani a hiteles konzervatív vagy az őszinte szolidaritáson alapuló, baloldali kínálatból. Ne szőjék körénk a populizmus hálóját, mert a végén még belegabalyodunk és megfulladunk!

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az én fejemben a leköszönt miniszterelnök-jelölt és a tavasszal meghirdetett programvázlat elválaszthatatlan egységet képez. Azaz óhatatlanul felvetődik bennem a kérdés: lesz irányváltás, lesz új átfogó gazdasági-társadalmi koncepció? Vannak kétségeim.

Összegezve: nemcsak egy párt miniszterelnök-jelöltje bukott el nemrégiben, hanem a testületeken áterőltetett, fantázia nélküli és nívótlan programterv is. Gyorsan következett be a politikai közösség tartószerkezetének megroppanása, és pillanatok alatt megsemmisült a hamis üzenetek gyűjteménye. Hamarosan összeül a „nem tudom, milyen” bizottság, az elnökség, a választmány, a kongresszus, és konzisztens program hiányában biztosan találnak egy balekot, aki vállalja fél évre a bokszzsák szerepét. Hősiességének jutalma a parlamenti képviselőség lesz 2018–2022 között. Ma úgy tűnik: ebben a pártban nincs se szellem, se tűz, se akarat. Politikai rokonszenvtől függetlenül most sok millióan érezhetik magukat becsapva, kisemmizve. A demokratikus Magyarország egykor mértékadó baloldali pártja haláltusáját vívja, esetleges hiányával a közéleti játéktér végzetesen és véglegesen fölbillenhet. Ez senkinek – hangsúlyozom, senkinek – nem jó. A jelölt és pártja eltűnhet, de a szociáldemokrata gondolat nem.

 

A szerző közgazdász, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.31.

Vissza a főoldalra