Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2017. 11. 19., vasárnap
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
Üdvözöljük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megújult honlapján! ______ A naprakész adózási információkat keresse a Vállalkozó Információs Portálon! ______
Hírek
2017. április 24.

Érthetetlen pár(t)beszéd

Dávid Ferenc írása.

Az április 14-i nagypénteki munkaszüneti napon látványosan és lelkesen dolgozott a Párbeszéd Magyarországért (PM) sajtócsapata és az alábbi közleménnyel fordult a hívekhez: „A húsvéti pihenés alatt érdemes egy kicsit azon is elgondolkodni, mekkora életminőség-növekedést is jelentene, ha nem csak húsvétkor – és még néhány ünnep alkalmával – lehetne élvezni a négynapos munkahét előnyeit. (…) Magyarországnak azért kell sietnie, mert egészségügyi statisztikái kirívóan rosszak. Az okok közé tartozik az is, hogy Magyarországon túl kevesen dolgoznak túl sokat. (…) A Párbeszéd meggyőződése szerint a négynapos munkahét bevezetése az életminőség növekedésén túl forintokban mérhető gazdasági és emberéletekben mérhető egészségügyi hasznokkal járna.”

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2015. évi statisztikája szerint az alább felsorolt tagállamok munkavállalói évente átlagosan - a tényleges ledolgozott munkaórákkal számolva és a túlórákat is figyelembe véve – így teljesítettek:

Hollandia 1419 óra/év, Ausztria 1665 óra/év, Magyarország 1749/év, Szlovákia 1754 óra/év Csehország 1779 óra/év, Észtország 1852 óra/év, Litvánia 1860 óra/év, Lengyelország 1963 óra/év, Korea 2113 óra/év. Az OECD átlag: 1765 óra/év. A felsorolásból két következtetés biztosan levonható: a magyarok által ledolgozott óramennyiség a V4-ek közül a legalacsonyabb és alulról súrolja az OECD átlagot. (A koreai adatot csak elrettentésnek szántam). Ha a Párbeszéd javaslatát kicsit „megmatekozzuk” – szolidan 45 péntekkel és csak napi 8 órával számolva – éves szinten 360 órával csökkenne a ténylegesen ledolgozott órák száma, és ezzel egy szempillantás alatt leelőznénk a listavezető hollandusokat és a sógorokat. Na, nem a hatékonyság és a versenyképesség rangsorában, hanem a rendelkezésre álló szabadidő vonatkozásában. Egyébként meg igen snassz és sportszerűtlen lépés lenne, ha például a négynapos munkahét rendszerszintű bevezetésével megelőznénk a közismerten nehéz sorsú és az EU-n kívül rekedt Norvégiát, ahol ráadásul – ki tudja, még meddig - királyság van. Majd ha sífutó skandináv barátaink felszámolják a tűrhetetlen demokratikus deficitet, rendezik a soraikat és zökkenőmentesen átállnak a háromnapos hétvégére, akkortól talán mi is gondolkozhatunk - úgy 10-20 éves távlatban - az igen-igen hosszú hétvégék rendszeresítésén. Addig is éljen, viruljon a béke, a jólét és a demokrácia (le az alkotmányos monarchiákkal!) a Kárpát-medencében, és ideiglenesen hadd maradjon még az a fránya ötnapos munkahét!

Megint forduljunk a számokhoz. Ausztria (amely a világ versenyképességi listáján pontosan ötven /!/ hellyel előzi meg hazánkat) gazdasági kamarája a nagypénteki munkaszüneti nap körüli ottani vita kapcsán jelezte, hogy egy kieső munkanap az alpesi országnak 600 millió eurójába (azaz cca. 180 milliárd forintjába) kerül. Tekintettel a magyar és az osztrák bruttó hazai termék (GDP) közötti jelentős különbségre én - nagyon visszafogottan –„csak” napi 60 milliárd forint hazai kieséssel számolok. Tessék az összeget megszorozni ismét 45-tel: ez 2700 milliárd forint, ami a magyar GDP 7,7 százaléka, azaz ennyiről kellene lemondanunk. Szabad leszólni egyszerű számításomat, mégis azt gondolom, hogy a lényeget tekintve nem tévedek. Csökken az éves munkaidőalap, nő a teljesítmény nélküli bérkiáramlás és tovább nehezedik az éves szabadságnapok szabályszerű kiadása. A négynapos munkahét érzékelhető mértékben visszavetné Magyarország gazdasági – elsősorban ipari - teljesítményét, aki ezt nem hiszi, számoljon utána. Legelőször is a PM, ha már előrukkoltak az idevonatkozó koncepcióval. Szerintem egyébként jobban tennék, ha elfordulnának ettől az irreális és irracionális elképzeléstől és a növekedés hajtóerőiben (biotechnológia, robotika stb.) rejlő lehetőségeket keresnék. Az állami és önkormányzati hivatalok nyitvatartási idejének és a szolgáltatások színvonalának várható csökkenése már szóra sem érdemes. Természetesen az iskolák is alkalmazkodnának az új módihoz, és - hétfőtől csütörtökig – gyermekeink/unokáink akár napi tíz-tizenkét órát is eltölthetnének az általános és középiskolákban. Úgysincsenek eléggé leterhelve!

A négynapos munkahét ideája nemcsak az írásom elején idézett sajtóközleményben szerepel, hanem a PM „Mindenki számít! c. programjában is. Ezt a kis pártot szimpatikus és művelt fiatalemberek - elsősorban Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Tordai Bence - képviselik a nyilvánosság előtt, akik kifejezetten jó arcok. Teljességgel érthetetlen számomra, hogy a rokonszenves pártvezetők miként képesek egy ilyen szemfényvesztő és megvalósíthatatlan ötlettel házalni. Tudom, hogy permanens kampány van, tudom, hogy a PM számára (is) óriási feladat a parlamentbe jutás 5 százalékos szintjének elérése, de ez az olcsó és minden szakmai alapot nélkülöző ígéret még a választási küzdelem körülményeinek ismeretében is elfogadhatatlan.

A fentiekben megfogalmazott kritikám persze csak egy vélemény a sok közül (akár mellékes is lehet), mégis úgy hiszem, hogy a magyar társadalom józanul gondolkodó többsége nem veszi be a négynapos munkahétről szóló fals szöveget, és kapásból elutasítja az időszerűtlen kezdeményezést.

Dávid Ferenc főtitkár, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége

Vissza a főoldalra